Korábban már volt – mondjuk úgy – tudományos fotográfiai munkám Egyiptomban. Karnakban az ELTE egyiptológia tanszékének ásatásán az egyetem felkérésére két alkalommal is műszaki kamerával fotó dokumentációkat készítettem a halotti templom falfestményeiről. Évekkel később Haraszti Anna felkérésére részt vettem egy három hónapos akcióantropológiai expedíción Nyugat-Pakisztán északi határán, Chitral város közelében a hegyekben. A cél a Kalash törzs múltjának, történelmének, vallásának, nyelvének, egyszóval kultúrájának feltérképezése volt.
Mit takar az akcióantropológia fogalma? Mi volt a dolgotok?
A Kalash törzs egy, Pakisztán többi részétől évszázadokig elzárt, alig néhány ezer lelket számláló népcsoport önálló identitással. Saját vallásuk, nyelvük, népviseletük, szokásaik, vezetőik vannak. A modern korral, az utak kiépülésével megnyílt a lehetőség a be- és kiáramlásra. Ezáltal az elszigeteltség megszűnt. Ennek következtében rohamos és drasztikus változások történtek. Fogalmazhatnánk úgy, hogy egy muszlim tengerben volt egy csepp burokban élő, mindentől elkülönülő közösség. A közösség megmaradása, kultúrájának fennmaradása bizonytalanná vált.
Miért ebből az anyagból állít ki képeket az On The Ground Floor galéria? Hogy válogatták be a munkáidat?
Nyílt pályázatra küldtem be képeket. A Roots, vagyis Gyökerek kiállítás felhívása arról szólt, hogy olyan művészeti alkotásokat várnak, amelyek valaminek a születését, kezdetét örökítik meg. Mivel a Kalash nép életének szemmel látható, gyökeres megváltozását dokumentáltam, arra gondoltam, hogy ezek a képek tökéletesen megfelelnek a felhívásnak. A beküldött képeken egyszerre látszik a múlt, a jelen és a jövő. Eltűnnek a szokások, hagyományok, a tradicionális viseletek és új célok és új jövő körvonalazódik. A megjelenő muszlim kultúra és vallás hatására a népcsoport beolvadásának előszele érződik a képeken. Például ha egy Kalash nő férjhez megy egy muszlim férfihoz, akkor köteles átvenni annak vallását, ezáltal elhagyni saját identitását. A fogyasztói társadalom megjelenésével átalakul értékrendjük és jövőképük, ezáltal megszületik az új Kalash.
A kiállításon kívül találkozhatunk a törzsről készült képeiddel?
Rengeteg élmény ért. Ezeket naponta feljegyeztem az útinaplómba. Terveim között szerepel ezekből a történetekből és az ott készült analóg képekből megjelentetni egy albumot. Remélem, a tervem belátható időn belül megvalósul.
Az ő szerencsétlenségükre tanúi voltunk néhány tradicionális temetésnek, amelyek elég sajátságosak. Például egy férfi halála esetén a levegőbe lövöldöznek és tiszteletére legalább kétszáz kecskét levágnak. Az egész közösséget meghívják egy hatalmas lakomára. Ilyenkor a belsőségeket fogyasztják, mert a füstöléssel tartósítható állati részeket elteszik télre, amikor szinte semmilyen élelemhez nem jutnak. Részt vettünk az ünnepeiken is. Három hónap alatt nagyon sok ünnepüket dokumentáltam. Volt sajtünnep, amikor a hegyi legelőkön legeltető pásztorok a nyáron elkészített sajtot lehozzák egy szent helyre, ahova nők nem léphetnek be. Itt a családok méretéhez és igényeihez mérten, igazságosan elosztják a sajtot. A falu fő emberének a tisztje a sajt elosztása. A magántulajdon egyébként nem játszik nagy szerepet az életükben. Ebből mi, akik idegenként odacsöppentünk, nagyon sokat tanultunk. Például, hogy a társadalmi igazságosság és egyenlőség létezik és működhet.
A kiállításra Los Angelesben, az On The Ground Floor galériában kerül sor június 27. és július 25. között.
Szerző: Mesterházy Fruzsina