„A feketekávé és a bor egészen csodálatos,
és ma megnézzük Keats sírját,
Kerényi azt mondja,
hogy még ő is zokogott ottan."
Szerb Antal levele
Tanay Magdához
Róma, 1935. április 17.

 

Idén van hetven éve, hogy 1937-ben megjelent az Utas és holdvilág, Szerb Antal egyik legnépszerűbb, s ma már számos nyelvre lefordított, nemzetközileg is ismert regénye. Talán ez az évforduló is szerepet játszott abban, hogy napvilágot látott az Utas és holdvilág. Itáliai utazás Szerb Antal regénye nyomán című fotóalbum. Jóllehet nem ez az első 'Szerb Antallal Itáliában' jellegű kiadvány az idei évben, de míg A harmadik torony című 1936-os olaszországi útinapló (Magvető, 2007) Martin Hürlimann felvételeivel egy ezidáig csak a Nyugatban, s Szerb tanulmányköteteiben megjelent Szerb Antal írást avatott önálló és tetszetős kötetté, addig a most megjelent igényes kiállítású album (Alexandra, 2007) az Utas és holdvilág olaszországi helyszínein készült kitűnő felvételeket mutat be, a regény szövegéből, s a már említett útinaplóból származó idézetek kíséretében (melyeket talán nem ártott volna megkülönböztetni egymástól, mert függetlenül a szövegszerű egyezésektől, mégiscsak eltérő jellegű szövegekről van szó).
 
Maga Szerb Antal így számol be egy 1937. szeptemberében írott levelében olaszországi utazásairól és az Utas és holdvilág keletkezéséről:
„Azt hiszem, semmi sem volt olyan jelentős a számomra, mint öt déli utam, négy Itáliában és egy (idén augusztusban) Dalmáciában. Nem is értem, hogyan élhettem úgy, hogy nem ismertem ezeket az országokat. A jövő hónapban jelenik meg regényem, amelyet itáliai benyomásaim felhasználásával írtam, mivelhogy, mint tudod, nagyon takarékos ember vagyok." (Szerb Antal válogatott levelei. Petőfi Irodalmi Múzeum, 2001, 99. o.)
 
Az album alkotói bejárták azt az utat, melyet Mihály, a regény főhőse Olaszországban megtett, s megkísérelték felfedezni a regény mögött meghúzódó valóságot. Az olasz táj, a városok, az épületek, a sírok, nameg egy bizonyos etruszk ivótányér valóságáról van itt szó természetesen, s nem a regény egészéről, nem az elbeszélésről, a hangulatról, a cselekményről vagy a szereplőkről.
 
Mint az Előszóból kiderül, Szerb Antal regénye megbízható kalauznak bizonyult, s azt is megtudhatjuk, hogy Bologna (mely városról A harmadik torony lapjain olvashatunk) szándékosan maradt ki, mivel a regényben nem játszik lényeges szerepet, ellenben Cortona és Arezzo, bár a regény szempontjából nem fontosabbak mint Bologna, mégis bekerültek az útitervbe, s ily módon a kötetbe is.
 
Maga az album négy nagyobb egységből áll. 'Az út elején (Felső-Olaszország)': Velence és Ravenna, 'A Föld napos oldalán (Toszkána)': Firenze, Siena, Cortona és Arezzo, 'Kő kövön (Umbria)': Spello, Assisi, Spoleto, Norcia, Foligno és Gubbio, 'A pokol kapuja (Róma)': Protestáns temető, Trastevere, Gianicolo és a Borghese-kert azok az állomások, melyeken végighaladva az olvasó/néző elé tárul a regényből ismert világ. Érzékelhetővé válik a sikátorok szorongató érzete, a mozaikok csodája, Toszkána derűje, a zordon Umbria (a halottak kapujával Gubbióban), végezetül pedig Róma (a Trastevere s a temető Cestius piramisával és Keats sírjával).

 

 

Keats sírja (a kötet egyik fotója)

A kötetben a Szerb Antal regényéből (s naplójából) származó szövegrészletek és napjaink Olaszországában készült szépen komponált fotók együttes jelenléte s dialógusa kelti azt a benyomást, hogy nem egyszerűen egy mai itáliai utazás mégoly igényes vizuális lenyomatával, de az irodalmi alkotás utóéletének egy darabjával is találkozik az olvasó. Szerb Antal, akinek levelezéséből tudható, hogy a harmincas évektől folyamatosan és intenzíven foglalkoztatta Olaszország, mely egyszerre volt bejárható és átélhető hely, és Dante, Tasso, Goethe, Shelley és Keats Itáliája. Szerb Antal folyamatosan reflektál a kultúrák különbözőségére, s a történelmi emlékezet alapján szemléli és értelmezi a helyeket, városokat és jelenségeket. Ahogyan 1936-os útinaplója Bizánc-fejezetében írja: „De magukról a mozaikokról és a bazilikákról és a másfél ezer éves síremlékekről nem sokat tudok mondani, ami ne volna művészettörténeti közhely. A legnagyobb meglepetés itt is az volt, hogy csakugyan olyanok. A 'műveltség' ezúttal nem bizonyult csalásnak. Azt tanultam, ami igaz." (A harmadik torony. Magvető, 2007, 62–64. o.)

 

 

Ravenna, a San Vitale bazilika mozaikja
(a kötet egyik felvétele)

 
Arra, hogy az Utas és holdvilág milyen szerepet töltött be az Olaszországról való hazai gondolkodás és szemléletmód alakításában, Szilágyi János György egy Szerb Antal emlékének ajánlott majd' húsz éve megjelent tanulmányában mutatott rá.
 
„Egy regény, amelyben az évszázados Itália-vágy – egy szorongató világtörténelmi atmoszféra hatására, a harmincas években rövid időre hirtelen nemzetközi színvonalra emelkedő magyar ókortudománynak újromantikus szellemétől ösztönözve – útirányt és színhelyet váltott: Velencéből, Firenzéből, Rómából, Nápolyból, Szicíliából áttelepült Umbriába. A regény az Utas és holdvilág, Szerb Antal 1937-ben megjelent, fél évszázad óta a magyar irodalmi műveltség és a hazai Itália-kép alapkönyvei közé tartozó írása, a Gubbióban elevenen élő ősi vallásosságnak, Assisi franciskánus arcának és mindenekelőtt az umbriai táj éppen Toscanával ellentétes vonzásának újra-felfedezője." ('Gens antiquissima Italiae.' In Szilágyi János György: Szirénzene. Ókortudományi tanulmányok. Osiris, 2005: 248–260., 258. o.)

 

umbriai táj (a kötet egyik felvétele)

A már idézett 1937. szeptemberi levelében Szerb Antal egészen odáig megy az Utas és holdvilágról szólva: „Azt hiszem a regény nem rossz." (Szerb Antal válogatott levelei. Petőfi Irodalmi Múzeum, 2001, 99. o.)
Egyebek mellett a szűnni nem akaró olvasói érdeklődés, továbbá a tény, hogy Szabó István filmet készül rendezni az Utas és holdvilágból, valamint a most megjelent Itália-album felvállalt regény általi ihletettsége egyaránt beigazolni látszik ezt a hitet, bármit gondoljunk is az understatementről egyébként.
 
Gyurcsek András–Mészáros László: Utas és holdvilág. Itáliai utazás Szerb Antal regénye nyomán (Alexandra, Pécs, 2007, 182 oldal, 3999 Ft)