A Budapest Fotófesztivál keretében látható kiállítás újraértelmezi a zsáner/életkép fotográfia műfaját. Eltűnőben az évszázados hagyomány.

Egy előző életünkben, a pandémia előtt a tavasz volt a fotókiállítások kedvelt időszaka, ám ezen a nyáron a kiállítóhelyek ebben a szűkre szabott nyitott időszakban próbálnak a lehető legtöbbet megmutatni az elmaradt programokból.  Így került a Budapest Fotó Fesztivál öt éve zajló tematikus kiállításának idei összefoglalója csütörtöktől  – sajnos csak – e hónap végéig a Kiscelli Múzeumba. 

A kurátorok már öt évvel ezelőtt szakítottak az éves seregszemléket idéző kiválasztási módszerrel.

„Közös gondolkodásra invitáljuk a művészeket, lássuk mit jelentenek kortárs értelmezésben a klasszikus fotográfiai műfajok. Az előző években mai kontextusba helyezett portrék, csendéletek, tájképek és aktok szerepeltek. Idén az életkép zsáner volt a pályázatunk műfaji megkötése” – összegzi Somosi Rita a Szarka Klárával közös kurátori koncepciójukat. Több, mint 200 pályázati anyagból választották ki a Kiscelliben látható műveket. „A nyílt pályázatnak köszönhetően olyan alkotók is bemutatkozhatnak, akik azt megelőzően nem kerültek a látóterünkbe. A pályázók közel negyedét nem ismertük, örömteli, hogy milyen sok fiatal jelentkezett.” Somosi szerint a pályaművek általánosan magas színvonalát mutatja, hogy a beválogatott képek és alkotók harmada is az „újoncok” közül került be.

A festészettől megörökölt zsáner/életkép a hazai fotósok körében az elmúlt évtizedekben az egyik legkedveltebb műfaj volt – és a legtöbbször a szociofotóval mosódott össze, így nem meglepő, hogy a látogatók  zöme a magyar rögvaló és a mélyszegénység ábrázolására számít. Rosszul teszik, mert a kiállítás színpompás és sokirányú, sőt némi távolságtartás is érződik a klasszikus zsánertől.

A hétköznapi kis pillanat mint önálló téma a reneszánsz óta ismert, erre emlékeztet Fuchs Lehel látványos, kiemelkedő színvonalú kilenc darabos zsánertörténete, felidézve a barokk, a  romantika, a szimbolizmus, a konstruktivizmus, a mágikus realizmus, a retró, a posztmodern és népi romantika eszközeit, stílusjegyeit. A kiállítóterem végében helyezték el, mintegy koncepcionális összefoglalóként, de jó módszer lehet az is, ha elsőként ezt a fotósorozatot nézi-értelmezi a látogató, és ehhez képest járja végig a többi folyosót. Így más fénytörést kap Benkő Imre fekete-fehér remeklése a Szigetről, Rédling Hanna színes tévés sorozata, a cirkusz világának érzelemmel teli törékeny talmiságát felmutató Urbán Ádám gondolkodásmódja, illetve a kiállítást népszerűsítő, Mészáros László-kép, mely egy felvételbe képes sűríteni az összes – utolsó vacsorát megelőző – vacsoránkat.  

A kiállító művészek:

Balázs Imola, Bányász Anna, Baráth Mea, Benkő Imre, Boncsér Orsolya, Boor Ádám, Budavári Csaba, Chochol Károly, Csillag Zsuzsanna, Déri Miklós, Felvégi Andrea, Fuchs Lehel, Gáti György, Gombai Gellért, Halasi Eszter, Hitre Imola, Homa Eszter, Hubai Orsolya, Kállai Márton, Kósa Krisztián, Koválcsik Ágnes, Mészáros László, Molnár Zoltán, Oláh Gergely Máté, Piti Marcell, Rédling Hanna, Ruprech Judit, Schild Tamás, Sióréti Gábor, Sivák Zsófia, Tombor Zoltán, Urbán Ádám, Varga Balázs

Infó:

Élet/Kép A Budapest Fotó Fesztivál kiállítása Budapest, Kiscelli Múzeum Kedd – vasárnap: 10.00 – 18.00 augusztus 29-ig www.budapestphotofestival.hu 

Forrás:

Népszava online: Kurczogi Szilvia

https://nepszava.hu/3128761_rendkivuli-helyzet-a-kiscelli-muzeumban